Mindig elkezdeni a legnehezebb. Két hete lassan, hogy utoljára írtam. Ezalatt rengeteg minden történt velem. De kezdjük az elején...

Múlt hét csütörtökön az osztályon belüli - de főleg a lányok közötti - ellentét újra mégjobban kiéleződött, amikor Noémi és Betti meghallották, hogy az "ellenséges csapat" milyen undorító dolgokat mond róluk a hátuk mögött. Már mindenki tudja, hogy milyen rosszindulatúak ők, és 24/7 rólunk beszélnek. Tavasszal nekem is elegem volt már, meg is mondtam a magamét az egész dolog értelmi szerzőjének, Petrának, hogy ami sok az sok és fejezze már be, nem tudom mit képzel magáról, hogy azt hiszi ő itt a kiskirálynő aki mindent megtehet a többieket pedig lenézi és állandóan mindenkit a gonosz megjegyzéseivel idegesít. Ám senki nem állt ki mellettem. Ez a dolog éppen elfelejtődni látszott, amikor Bettiéknek is betelt a pohár ezen a bizonyos csütörtökön. Noémi mondta Petráéknak, hogy ha ők annyira őszinték, mint amilyennek mondják magukat, miért nem a szemébe mondják amit gondolnak. Erre még Petrának állt feljebb, elkezdett ott hőzöngeni, hogy ő a legőszintébb ember és mindenkinek a szemébe mondja a véleményét, és ők nem beszélnek rólunk, mi csak féltékenyek vagyunk rájuk, mert ők népszerűek -.- És most szó szerint idéztem. Kicsit sincs elszállva magától a csaj, á minek is... Egy darabig még vitatkoztak, a nap többi része pedig feszült hangulatban telt. Érezni lehetett, hogy a bomba bármelyik pillanatban robbanhat. Este a mi csapatunk idézeteket küldözgetett Noémi és Betti üzenőfalára, erre Petra is írt egy trágár idézetet Noéminek. Látszik azért az értelmi szintje szerintem. Ahelyett, hogy meghúzta volna magát! A másnap egész jó hangulatban telt, volt egy kis feszültség a nap elején mint csütörtökön is, de miután a csoportbontások következtében én szinte sose vagyok Petrával hál'istennek, ezért a pénteki napon órarendünknek köszönhetően csak 3 órán voltunk együtt, ha ő nincs ott akkor pedig olyan jól elvagyunk mi lányok, most is jókat beszélgettünk, szinte el is felejtettük a tegnapi eseményeket. Aztán jött a tesi óra... A fiúk már hazamentek, mert utolsó óra volt, és nekik máskor van tesi, azaz pénteken csak 5 órájuk van. Mi lányok pedig egy kisebb osztállyal vagyunk együtt ilyenkor, kidobózni szoktunk velük. Most sem volt másképp. Már majdnem vége lett az órának, amikor Petra fejendobta Noémit nagyon erősen, aki mondta ezután Petrának, hogy máskor ne dobjon már ilyen erőset (miközben Petrának kellett volna bocsánatot kérnie!), erre Petra elkezdte őt anyázni, meg egy csomó csúnya szóval illette Noémi, aki persze nem hagyta magát. Szóltam nekik, hogy fejezzék már be, nem kéne elrontani a játékunkat, de még Petrának állt feljebb, hogy  ő nem fejezi be ha Noémi nem hagyja békén. Ezt folytatták még egy ideig, a többiek is rájuk szóltak már, hogy elég legyen. Épp fordultam megint hátra, hogy erélyesebben is rájuk pirítsak, amikor láttam, hogy Petra feláll és Noémi felé megy, majd rávetette magát az ülő lányra és elkezdte őt ütni verni. Bár nekem nem esett bajom, de mégis felfordult velem a világ. Ott voltak szinte közvetlenül mellettem, és annyira nem hittem el amit láttam, hogy szinte sokkot kaptam, nem tudtam mit csináljak, mert nem hittem el, hogy ez most tényleg megtörténik itt mellettem, úgyhogy csak ültem meredten, majd elkezdtem nevetni, mint valami idióta. Ezalatt Noémi sem hagyta magát, de mivel váratlanul érte, a nagyobb baj történését csak Bettinek sikerült megakadályoznia, aki gyorsan Noémi segítségére sietett, így viszont szegény Bettit az az őrült nőszemély Petra úgy odavágta a bordásfalhoz, hogy másnap röntgenre kellett mennie szegénynek! A többiek szerencsére nem döbbentek le olyan szinten mint én, és mindenki nekiugrott Petrának, hogy lefogja. Noémi pedig amint fel tudott kelni az igazgatóhoz rohant. Az igazgató hívatta is Petrát nem sokkal később, de legnagyobb sajnálatomra semmi büntetést nem kapott!!! Nem tudom milyen igazgató már az ilyen, aki elintézi annyival, hogy "Kerüljétek egymás társaságát, vagy beszéljétek meg ketten a dolgot." Csak hogy egyrészt ez most csak az utolsó csepp volt a pohárban, a lányok között nálunk 9. óta nagy ellentétek vannak, másrészt meg Petra most még inkább úgy gondolta, hogy ő itt a Jani, aki bármit megtehet, még verekedhet is következmény nélkül!!! Jó nem mondom, hogy ki kellett volna őt rúgni, de azért valamit kaphatott volna!!! Aztán még csodálkozott az angol tanárnőnk, amikor azzal fenyegetőzött, hogy leküldi az igazgatóhoz, aki órán fészbukozik, hogy körbenevettem. Ebből kiindulva aki órán fészezik, még dicséretet is kap, nem hogy büntetést -.-" Mialatt a két lány az igazgatói irodában csücsült, a tesi tanárnőnk beterelt minket az öltözőbe ahol mi többiek most "csak" szóval estünk egymásnak. Mindenki mondta a magáét és mindenki úgy gondolta, neki van igaza. Én sokáig csak sajnáltam Petrát, ám most már gyűlöltem. Miért jó az neki, hogy ennyire egymás ellen uszította az osztályt a hülyeségeivel? Egyszerűen nem tudom megérteni! Tehát mivel nem tudtunk egyről a kettőre jutni a dolgokban (csak a nagy hangzavar volt, és mindenki mondta és mondta és sokan sírtak is, még Dorka is :S akit nagyon ritkán látni így!) dühösen és szomorúan átöltöztünk és hazamentünk. Jött a hétvége, ami alatt mindenki lenyugodott egy kicsit. Mivel érdekes módon az osztályfőnökünkhöz nem jutott ez a verekedés híre, azt csináltuk ezzel a dologgal is, mint a többivel...úgy csináltunk, mintha mi sem történt volna. Hétfőn ez még elment, de mikor kedden ofő is megtudta, és Petra a képébe hazudta, hogy mi provokáljuk őt, meg kiutáljuk, mert ő őszinte, és hogy csúnya üzeneteket küldözgetünk neki fészbukon, stb., stb. Mindent amit ő csinált ránk fogta, ezt azért már nem hagyhattuk! Eszti és Betti lementek elmondani ofőnek az igazat, aki erre azt mondta, hogy ő ki akar maradni ebből az egészből. Kösz -.-" Aznap a tanári értekezleten az az értelmes igazgató mindenki előtt elmondta mi történt, úgyhogy már mindenki erről témázott csütörtökön, de következménye mégsem lett az ügynek. A csütörtök érdekes nap volt abból a szempontból, hogy a múlt csütörtöktől kezdve ez volt a legnyugisabb nap, mindenki tök jól elvolt egymással, az ok: Petra nem jöt suliba. Azt hiszem, ez mindent elárul. A már említett ok miatt, hogy pénteken nem sokat vagyok Petrával egy helyen, a péntek se volt rossz. És mivel tesiről elment valami miatt, életünk legjobb és legviccesebb kidobóját játszottuk! Egy csapatban volt az egész osztály, mert megint a kicsikkel játszottunk, de most az egész osztályukkal és nekem nagyon tetszett, tisztára fel voltam spanolva :) Úgyhogy végül is jól zárult a hét. Bár nem volt egyszerű mostanában az életem.

Nem tudom miért, de hihetetlenül fáradt vagyok az utóbbi napokban, semmire nem tudom magam rávenni, még a gépezésre sem, csak aludnék egész nap legszívesebben! 
Ráadásul Biával állandóan veszekedünk -.- Már kezdünk nagyon eltávolodni egymástól sajnos :S Nem érzem őt már magamhoz közel, ezért fokozatosan ellököm magamtól, ő pedig hagyja... Nem tudom mi lesz ennek a vége, de semmi jó :S Nem akarok összeveszni vele, örülök, hogy van egy ilyen jó barátnőm mint ő, mégis néha mikor külön csoportba vagyunk azt veszem észre, hogy nem hiányzik, meg mikor újra közös óránk lesz, már forgatom a szemem mikor meglátom, hogy na, vége a nyugalmamnak. Nem értem miért csinálom ezt, de ki értene engem ha én sem értem magamat :S Mindenesetre félek, hogy mindent tönkreteszek.
Aztán itt vannak a fiú-gondok. Ricsivel mióta volt az a bizonyos Deja vu-s este, elég furcsán alakulnak a dolgaink. Először én kerültem őt, mert még nem tudtam, mit is akarok, mit is csináljak ezzel a helyzettel. Aztán mikor eldöntöttem, hogy megpróbálok mindent beleadni, hogy ez most összejöjjön, ő kezdett el kerülni engem. Aztán jött a legrosszabb szakasz, nem nagyon szóltunk egymáshoz (minden reggel együtt megyünk suliba, és sokszor délután is együtt jövünk, legalábbis eddig így volt, mióta kerüljük egymást alig találkozunk...) alig tudtunk miről beszélni és nagyon kínos volt az egész mindkettőnknek. Már úgy voltam vele, hogy a habozásomnak köszönhetően ez a hajó is elúszott, amikor ma reggel olyan jól elbeszélgettünk meg elhülyéskedtünk a buszon, mint mielőtt volt ez az egész dolog, hogy elég durván táncoltunk együtt a diszkóban, és ez rányomta a bélyeget a barátságunkra, viszont engem legalább is ráébresztett, hogy van köztünk ez a kémia, vagy nem is tudom minek nevezzem, de nem én találtam ki, mert azóta folyton kérdezik a közös ismerőseink, akik együtt látnak minket beszélgetni, hogy mi van köztünk, meg mondják, hogy mindig milyen jól elvagyunk ketten. De nem merem felhozni a dolgot Ricsinek, hogy beszéljük már meg mi van akkor most meg hogy mi legyen... mert akármi legyen is, a barátságunk fontos nekem, nem akarom elveszíteni, pedig tuti ez lenne, ha leültetném, hogy beszéljük meg a dolgokat. Mert bár jó páros vagyunk, nem hiszem, hogy én annyira tetszenék neki, mert most van a szalagavatója, és nem hívott el a bálba :( Pedig sokszor célozgattam rá! Nem tudom mi lesz, de sokáig minden reggel gyomorgörccsel keltem, hogy mi lesz vajon ma ezzel kapcsolatban. Majd elválik. De az biztos, hogy én nagyon félek, mert még ugye sosem volt barátom, és abszolút nem tudom hogy kell ilyen helyzetben viselkedni, meg mi egy barátnő dolga, mik egy kapcsolat szabályai, és jó lenne, ha olyannal jönnék először össze, aki egyben jó barátom is, és átsegítene ezeken a dolgokon.

Szóval...itt vagyok 18 évesen és három naposan :D Rengeteg minden történt velem az utóbbi időben ennek kapcsán!

Először is a családi születésnapomat tartottuk, nagyszerű kis nap volt. Itt volt az egész család (a szüleim, tesóm, nagymamáék, somosi mamáék, a keresztszüleim és az unokatesóim) volt nagy evészet, ivászat. Két tortám volt, az egyik áfonyás krémes volt belül, kívül pedig fehér marcipán volt rajta és doboz alakú volt. A másik meglepetés volt a keresztszüleimtől akik Pestről hozták ezt macska alakú, szintén marcipán bevonatú, csokitortát! Csak az előbbit kóstoltam meg, mivel a második egyrészt óriási kalóriabomba és épp fogyózok, másrészt pedig macskát ugyebár nem eszünk :D (bár kis ikerunokatesóim azóta is mindenkinek azt újságolják, hogy "tarjánban megettük a macskát"). Miután mindenki jóllakott jött az ajándékozás. Édesanyám mondott előtte egy gyönyörű beszédet, úgyhogy könnyes szemekkel láttam neki kiboncolni nagyszüleim ajándékát, ami kisebb dolgok mellett (egy kis porcelánbaba, aszalt dinnye (nyami) és egy meseszép kártyácska) 100 ezer forintot és egy emlékkönyvet tartalmazott, amelyen két hónapig dolgoztak! Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna, mivel imádok mindent amit szívvel-lélekkel készítettek! A könyvecske fényképekkel tarkítva meséli el életem fontosabb pillanatait és mutatja be fontosabb szereplőit. Imádom! Tökéletes! A szüleimtől közös megegyezés alapján bankkártyát kaptam (erre raktuk rá később a nagyszüleimtől kapott 100 ezer forintot is, anyuék pedig 30 ezret raktak rá) amit le is kötöttünk gyorsan, mert nem szeretnék most használni, hanem gyűjtögetni szeretnék rá az évek során, hogy ha majd elkerülök innen minél hamarabb elengedhessék a szüleim a kezemet és tudjak magamról gondoskodni, legyen egy kis alaptőkém. Ezt a számításomat húzta keresztbe a keresztszüleimtől kapott hihetetlen ajándék. Eltölthetek 2-3 hetet bárhol Európában ahol nyelviskolákban tanulhatok, hogy felkészüljek a nyár végén esedékes nyelvvizsgámra!!! Imádok utazni, legszívesebben mindig úton lennék, de a pénz sajnos nagy úr, így egyenlőre "csak" Olasz-, Görög-, Lengyel-, és Németország, valamint Szlovákia, Ausztria és ami a legnagyobb álmom volt, Anglia területén jártam, de szeretném bejárni az egész világot! Így viszont a bőség zavarába kerültem, bár jelentősen leszűkítette a kört, hogy Európában angol nyelviskola Írország, Anglia és Málta területén található. Angliát imádom, de mivel ott már jártam most máshová szeretnék menni. Írország szintén az egyik nagy álmom, viszont a másik oldalon Málta van, ahol a 40 fok és a csodás tengerpart sem utolsó szempont! Szóval még nem jutottam dűlőre, de mikor nézegettem a lehetőségeim akkor a máltai St. Julians nagyon megtetszett, egy igazi partyváros! Imádom az ilyeneket, de kicsit félek is tőlük, lehet, hogy Dublin családias hangulata jobb lenne, hiszen egyed egyedül leszek akárhogy is döntök... Nem könnyű a helyzet. (Bár gondolom mindenki azt kívánja, hogy ez legyen a legnagyobb problémája! Hálás is vagyok, hogy jelenleg próbálom rendbe szedni az életem és pozitívabban gondolkodni, és máris jelentős változásokat értem el!) De most nagyon St. Julians felé hajlok, mert igazi nyüzsgő város, ahol a kollégiumi szállás mellé fitness bérlet is jár! Ráadásul a tengerparton van, és a szállás és a suli is 10 perc gyaloglásra van a tengertől, így a közlekedésre sem kéne pénzt költenem. Viszont ahogy néztem ez a legdrágább az összes hely közül, szóval jól beleválasztottam xD De abban reménykedek, hogy így legalább normálisabb emberekkel lennék együtt valószínűleg, mivel ez ilyen csoportos tanulásos lenne, csak minden csoporttag más-más országból jönne. Meg csak az órák lennének együtt, a többin külön lennénk, bár azért reménykedek, hogy lesz ott valaki velem egykorú akivel összebarátkozhatok. Csak mivel ez felnőtt képzésként van meghirdetve szerintem mindenki ilyen 20-30 körüli lesz. Pedig jó lenne már eldönteni merre mégis, mert a fő szervezés csak azután jön! Júliusban szeretnék ugyan menni, de a repjegyet minél előbb le akarom foglalni, mert minél hamarabb foglalod le annál olcsóbb! Ami miatt nagyon félek még az a közlekedés, mert a reptérről csak el kell jutnom valahogy St. Juliansbe, onnan a szállásra majd a szállásról a suliba... azt hiszem örökre el fogok ott veszni ahogy magamat ismerem xD Úgyhogy még gondolkodok a dolgon. Szóval visszatérve arra, hogy miért húzta ez a dolog keresztbe az én "elkezdem a jövőmre gyűjtögetni a pénzt" tervemet: hiába finanszírozzák egy bizonyos limitig a keresztszüleim, nyilvánvaló, hogy szinte akárhová mennék is, többe kerülne, úgyhogy a kártyámat biztos használnom kell majd és ami mégrosszabb, hogy a szüleimnek is be kell várhatóan segíteniük. Még nem végeztem pontos számításokat, de ha 2 hétre mennék csak St. Juliansre talán nem lenne olyan sok! A kis unokatesóimtól saját készítésű dobozkát, somosi mamáéktól pedig szintén pénzt kaptam.

Ez vasárnap volt, az igazi szülinapom csütörtökön. Ekkor kaptam meg az ajándékot a legjobb barátnőimtől (Bia, Anna, Dorka, Szandi) ami egy lábsúly volt, ami rég kellett már az edzéseimhez, csak nekem nem volt már szinte, de nem engedhettük meg most magunknak anyagilag, úgyhogy nagyon örültem mikor ezt megkaptam! De ami még ennél is jobb volt, hogy ők is készítettek nekem egy a mamáéktól kapotthoz hasonló emlékkönyvet, amiben a barátságról szóló idézetek tömkelegét, rajzokat és fényképeket ragasztottak! Csodálatos és iszonyatosan örültem neki! Annyit dolgozhattak rajta, és amiket írtak bele. Olyan szerencsés vagyok, hogy a kibírhatatlan és 24/7 depis természetem ellenére ők itt vannak nekem. A családomról nem is beszélve! (L)

A lányokkal azt is megbeszéltük, hogy pénteken bejövünk ünnepelni. Úgy volt, hogy a mekiben bekajálunk aztán asztalfoglalásunk volt a Central nevű kocsmában. Mivel 4-ig zumbán voltam és a lefixált fél6 előtt Biához még fel kellett mennem alig volt időm, így le is késtem a buszt, de szerencsére apu levitt kocsival. Már majdnem kiléptünk az ajtón, mikor Biát hívták a szülei, hogy nem lehet a palacsintázóba bankkártyával fizetni ezért vigyünk már nekik be készpénzt. Jó elmentünk arra. De az ablak előtt csak nézem, hogy mit keres ott Anna meg Dorka. Gondoltam idejöttek ők is, hogy ne fázzanak, mivel negyed órával fél6 után értünk eleve a palacsintázóhoz, nem hogy a találkozóhelyre! Mikor azonban beléptünk azt is megláttam, hogy a kezükben egy óriási csokis palacsinta, amin egy 18-as gyertya virított, ráadásul nem egyedül voltak, hanem Szandi, Panni, Gréti, Kitti és unokatesóm, Anna társaságában. Mégiscsak lett meglepetésbulim!!! Először fel se fogtam, és nem is tudtam hogy viselkedjek! De annyira jó volt, mindig arra vágytam, hogy valaki szervezzen nekem egyet! És most ott volt minden legjobb barátnőm! Ezután akiktől még nem kaptam, azok adtak nekem ajándékot. Panni és Kitti közösen egy tiramisus likőrt és egy kis kártyácskát adott, Grétitől pedig egy kis katicás díszt és egy idézetekkel tarkított kártyácskát kaptam. Nagyon örültem mindennek, de a legjobban annak, hogy ott voltak miattam mindannyian! Utána mindenki rendelt magának is palacsintát, majd átmentünk a Centralba, ahová 7re volt asztalfoglalásunk. Ott először közösen ittunk valamit spritetal meg meggyes fütyülőst, aztán meg Dorka és a pasija, Anis "ajándékaként" megitattak velem egy ütős Bacardit. Na onnantól volt végem. A világ forgott körülöttem, minden elmosódott, alig bírtam menni és beszélni, ráadásul az imént megevett palacsinta is nagyon visszakívánkozott. Muszáj volt kimennem. Unokatesóm, Anna és Bia kijöttek velem. Persze mondanom sem kell, hogy időközben megérkezett Bia volt barátja és nagy szerelme, Ádám és a haverja Matyi, aki Biába van zúgva nem egyszerű szinten, de Bia nem hiszi el nekem hogy így van. Mindkettőjüket ismerem én is, Ádám legjobb barátjáért csak kicsit vagyok oda meg vissza, ő persze egyenlőre nem volt ott. Így Bia ott maradt beszélgetni a fiúkkal, én meg unokatesómmal el mentem sétálni egyet. Sírt a szám, hogy nem akarok hányni. Szerencsére a friss levegő jót tett. Mikorra visszaértünk Bia azzal fogadott, hogy megjött Ádám előbb említett haverja, akit a továbbiakban csak álnevén Zöldségnek fogok hívni (tudom hülye név xD). Persze a gyomrom már a név hallatára is görcsbe rándult - és nem csak a sok pia miatt. Bementem és magam is megbizonyosodtam róla. Mivel a fiúk és Bia is bejöttek és Zöldség mindjárt hozzájuk ment én is csatlakoztam, és végül csak azt vettem észre, hogy Zöldség és én kettesben maradtunk és beszélgettünk. Aztán beköszöntött a Bacardi, hogy nehogy úgy érezzem már elmúlt a hatása, de szerencsére nem hánytam le vagy ilyesmi xD vagyis az a gáz, hogy nem tudom, mert fogalmam sincs mi történt, mit beszéltünk, az a rész totálisan kiesett. Addig megvan, hogy mesélte, hogy nem szabad neki most sokat innia, mert másnap költöztetik a nővérét, én meg erre mondtam, hogy nekem sem kéne sokat innom, de egyszer 18 éves az ember. Erre megkérdezte, hogy ki 18 éves? Mondtam, hogy én. Boldog szülinapot kívánt. Megköszöntem. Utána áramszünet hogy mi volt. Aztán megköszöntem neki, hogy a múlt heti Pupák kupán (iskolák közötti vetélkedő) adott a csokiból amit nyertek. Mondta, hogy bármikor. Majd cigiznie kellett, megkérdezte, hogy kérek-e, mondtam, hogy nem köszönöm, és utána csak arra emlékszem, hogy nagyon ciki volt, mert egyikünk se tudta igazán mit csináljunk most, úgyhogy elkezdtünk hátrálni egymástól xD ő kiment én meg visszamentem a többiekhez. Szerencsére nem így végződött kettőnk ügye. Nem sokkal később mikor két osztálytársam is megjelent a Centralban (ők ugyan egy másik barátnőnk szülinapját ünnepelték, de együtt bulizott azért a két csapat) és kaptam tőlük szülinapomra egy csokit. Ott álltam éppen az asztalunk előtt és az időközben megérkezett két további vendéggel, Bálinttal (12 éve a legjobb fiú barátom!) és a barátjával Ákossal (egy általános iskolába jártunk, de Bálint barátjaként ismeretem meg jobban múlt tavasszal) beszélgettem nagyban (örültem, hogy látom őket, mivel mióta elmentek fősulira Pestre nem is beszéltem Ákossal, és Bálinttal is csak egyszer fészen meg kétszer telefonon). Szóval velük beszélgettem kezemben a csokival, amikor Zöldség jött éppen ki a mosdóból, én meg nem tudom mi ütött belém - helló Bacardi - de rámosolyogtam. Ő kedvesen visszamosolygott majd a csoki felé bökve azt kérdezte: "Már megint eszel?" (kicsit sem tarthat falánknak amúgy, mivel az első találkozásunkkor megettem a fél csipszét, majd a Pupák kupán lecsapoltam a csokinyereményét és az előbbi beszélgetésünk alkalmával is csak amire emlékszem is kajáról beszéltem, most meg megint egy csoki van a kezemben xD) mondtam is neki, hogy "Én mindig." aztán pedig megkínáltam. Egy mosoly kíséretében elutasította az ajánlatom és így ért véget a kettőnk dolga, mert nem sokkal később sajnos elment :( De legalább nem a kínos cigis szitu az utolsó emléke rólam xD hanem hogy mindig zabálok xD tényleg sokkal jobb... :P Visszatérve ezután Bálintra és Ákosra: nagyon örültem nekik, sokat beszélgettem velük, de ők se maradtak végig. Fél 12kor Anna, Panni, Unokatesóm, Ádám és én maradtunk már csak. Anna és Ádám végig az asztal két túlsó végéből flörtölt egymással én meg a lányokkal beszélgettem. Végül unokatesóm apukája jött értünk és mivel mindketten felöntöttünk a garatra Annáék üres lakásán aludtunk ami pár házzal a miénk mellett van. Két párnán, takarón és pokrócon kívül pár póló, egy pattogatott kukorica és egy kis sima víz volt náluk csak, úgyhogy mivel hideg volt a saját cuccunkban aludtunk és én éjszaka elég különös hangokat adtam ki - szerintem a palacsinta és a Bacardi még mindig nem voltak meg túl jól együtt. Reggel 8kor keltünk, de még 10ig beszélgettünk, aztán hazamentünk mindketten. Hazaérve elmeséltem anyuéknak mindent, nagyon izgultak már ők is, hogy milyen volt a buli. Isteni természetesen! :)

Már megint Még mindig össze vagyok zavarodva. A gond pedig, hogy én se ismerem magamat, hogy ismernének mások? Én olyan mindegy-személyiség vagyok. Sokféle zenét/filmet/sorozatot/könyvet szeretek, de nincs az a kifejezett ízlésem...

Most ez a legnagyobb gondom egyébként (egy msn beszélgetésben írtam a legjobb barátnőmnek ezt, de beírom ide, hogy mindig emlékezzek erre!): "nekem meg tényleg kis problémáim vannak hálistennek, csak én csinálok belőlük elefántot! mert tényleg mindenem megvan, csak a szerelemben nincs/nem is lesz szerencsém, de inkább örülnöm kéne, hogy olyan családom van, amiről mások csak álmodnak, meg ilyen nagyszerű barátaim, de hát az ember mindig (én meg különösen) arra vágyik amit soha nem kaphat meg."

Na to be continued mert már nagyon álmos vagyok és mindenből elegem van, szóval megyek és álombabőgöm magam. Cső

Ráadásul ma azt terveztem, hogy csak utolsó kettő órára megyek vissza, mert 5. órában nyelvtan dogát írtunk volna, erre mikor bemegyek mondják Heniék (osztálytársamék), hogy még csak most jön az 5. óra, mondom jól van akkor én megyek vissza >.< erre nem jön pont velem szemben a magyartanárnő! odajött, kérdezte, hogy sikerült és hát azt hiszem mindannyian tudjátok mit válaszoltam... LIAR! kérdezte, hogy akkor miért sírok (mert még könnyes volt a szemem) de kivágtam magam azzal, hogy örömömben... LIAR!
Úgyhogy nem volt elég, hogy megbuktam azon a hülye forgalmin még a nyelvtan témazárót is meg kellett írnom, úgy, hogy azt se tudtam miről van szó, hiszen nem tanultam előző nap és akkor sem volt ott nálam a füzetem/könyvem! nagyszerű, tényleg...
a dupla matek most viszonylag gyorsan elment, Annával elhülyéskedtünk, végig nevettem és mosolyogtam (LIAR!), azt hiszem, akár Oscar-t is kaphattam volna az alakításomért, hiszen belül ordítottam! apa hozott papírt a papírgyűjtésre, leküldtem a fiúkat segíteni, természetesen készséggel mentek el matekóráról :')
Anyáék és mamáék egész jól fogadták a hírt, mint kiderült apa négyszer is megbukott, de remélem én azért legközelebb átmegyek már! ha megint megbukok elbujdosok, de komolyan! nem engedhetem meg magamnak, hogy még egyszer ilyen történjen, már csak azért sem, mert 11 ezer forint az a rohadt pótvizsga! kész rablás! de hogy ilyen jól fogadták még inkább rádöbbentett milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen családom van, és hogy mennyire nagyon imádom őket! nem is tudom mi lenne velem nélkülük! Anya, apa, mama, papa és drága öcsikém, imádlak titeket teljes szívemből és bármit megtennék értetek!!! <3
aerobicon is voltam ma, Móni tartotta és nagyon tetszett! Adri kérdezte, hogy sikerült a vizsga...kivételesen az igazat mondtam.
itthon már nem nagyon tudtam tanulni, fáradt és elkeseredett voltam, átnéztem még az angolt, bár remélem, hogy nem holnap irattatja meg velem a dolgozatot amit a többiek ma írtak, amikor én nem voltam itt, mert rengeteg új szó van, és a felét sem tudom :S nem akarok még ebből is szívni, főleg, hogy az angolt nagyon szeretem és jó szeretnék lenni belőle. a Szózatból írunk holnap, tanultam, de a már előbb említett okok miatt nem tudom mennyi marad meg ebből a tudásomból holnapra... majd kiderül, de most már tényleg megyek fogat mosni és lefeküdni.